L.N. Peters kolléga visszatérő főszereplője Czipó főtörzs, akinek alakján (mint a Magyar Néphadsereg állatorvosi lován) keresztül azok is megismerkedhetnek a letűnt korok hangulatával, akik elkövették azt a hibát, hogy 1985 után születtek és elkerülték a kötelező sorkatonai szolgálatot..
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vászka barátunk erkölcsi színezetű katonai sztorit kapott elő a ládafiából, közvetlenül egy – kicsit megzöldült – jegygyűrű mellől. A tanulságot úgyis mindenki levonja magának, részemről csak annyit bocsátok előre, hogy meglepően olcsó ékszerekre tömegek vevők a mai napig; aztán másnap ugyanők állnak sorba a kapitányságon feljelentést tenni. De ez egy másik történet…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosan sokan közületek használták már azt a kifejezést, hogy "Szarok rá!". A huszadik-huszonegyedik századi higiénés viszonyok közepette mára ez a mondás megmaradt egy sima, minden tárgyi alapot nélkülöző fordulatnak, aminek ugye az a jelentése, hogy "Nem érdekel!".
Dezső barátunk egykori harcostársáról sok minden elmondható, de az nem, hogy ne szerette volna a géppisztolyát. És mégis… de ne vágjunk a történet elé…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonasztorik jelentős részét a sorállomány szemszögéből van alkalmunk megcsócsálni. Ezekben a történetekben a kiképzők általában a vérmedve, Drakula gróf és egy különösen rosszindulatú zombi legfontosabb jellemvonásait olvasztják magukba.
Proletair most bebizonyítja, hogy a kiképzők (na jó: egyes kiképzők) is emberből vannak, és – ahogy mondani szokás – a kérges, szőrös külső olykor érző lelket takar. Alaposan.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A magyar nyelv és népi kultúránk számtalan, roppant találó közmondással bizonyítja, hogy őseink megfigyelőképessége semmivel sem maradt le az erős nemzetközi versenyben. Ezek jó része nem csak a civil életben, hanem a hadsereg mindennapjaiban is megállja a helyét. Sorhajóhadnagy kolléga ma a „szegény ember vízzel főz” igazságtartalmát tárja elénk, ráadásul a sztori végére is tartogat meglepetést.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem tévedhetek túl nagyot, ha azt mondom: mindannyiunk kedvenc irodalmi hőse Piszkos Fred, a kapitány, [helyesbítés: illetve a Török Szultán. tiboru], aki (többek között) sajátos helyesírásával lopta be magát valamennyiünk szívébe. L. N. Peters mai tanmeséje rádöbbent bennünket arra, hogy az ortográfia szabályainak egyéni értelmezése nem csak tengerészkapitányok törökszultánok, hanem szárazföldi főtörzsőrmesterek jellemzője is lehet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vajon mi az a harmadik nagy téma, amely – a női nemi szerv és az alkohol mellett – békeidőben összekovácsolja a fegyveresek nagy családját és megteremti a Lappföldtől Patagóniáig elszóródva húzódó laktanyák hangulatának oly sajátos, semmi mással össze nem téveszthető bukéját?
Nem, nem az emberi lét értelméről, és nem is a bennünket körülölelő világ megismerhetőségéről folytatott végtelen, filozofikus viták. Nem bizony, kedves barátaim: Dezső mai sztorija az anyagcseréről szól.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Chevyfan történetében egy olyan területet érint, amelyre minden férfiember – így vagy úgy – roppant érzékeny bír lenni. A sorkatonai hajviselet és arcszőrzet problematikájának komplexitásához kevés dolog fogható, hiszen a függetlenség, a szabadság, a civil életérzés és a meg nem alkuvás hangsúlyos szimbólumai; tessék csak ismét megnézni a Hairt!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Már majdnem megfeledkeztünk JoeP háziszerzőnkről, aki múlhatatlan érdemként az első posztot jegyezte itt, a milstoryn. Egyszer csak ismét előbukkan, s folytatja a tőle megszokott színvonalú, kicsit filozofáló, kicsit ironikus és nagyon is életszagú történetsorozatát.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A számmisztika végigkíséri az emberiség történelmét és ott lebeg mindannyiunk agyának rejtett zugaiban. Ki ne tudna felsorolni mindenféle, előzetes gondolkodás nélkül legalább öt olyan magyar szólást, amelyben tő-, avagy sorszámnevek szerepelnek? Nekem nyóc, hetvenkedik, nem enged a 48-ból, nincs kettő négy nélkül, vizesnyolcas, az egyik 19, satöbbi… Kisjuhász mai története (amelyben a hatos übereli a kilencvenkilencet) a számokra lett kihegyezve.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP visszatér, ráadásul úgy, ahogy csak a legjobbak tudnak. A legjobbak, akik a Trehány, Puha – És Olykor Nevetséges – Diktatúrában még azt az előjogot is megkapták, hogy díszőrséget állhattak a legkevésbé találó nevű nemzetközi proletárünnepen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy szomjas katona sok mindenre képes. Dozark mára rendelt története pedig azoknak koppint az orrára, akik – merő rosszindulatú prekoncepció miatt – hajlamosak az írnokokat másod- avagy harmadosztályú katonákként kezelni. Hogy is mondja az a régi reklám: ne ítélj elsőre!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tisztálkodás legalább olyan fontos a hadseregben, mint az éleslövészet, csak ez utóbbit többen szeretik. Devo sztorija egy fegyelmezett katonáról szól, aki minden parancsnok álma lehet, hiszen csak akkor kérdez (és akkor is előírásszerűen), amikor már nagyon fáj neki.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Gombob mai története finoman érinti a napjainkban különösen szomorú aktualitású nemzetiségi kérdést, továbbá (a happy end-szerű végkifejlet okán) a szórakoztatáson túl alkalmas arra is, hogy minden olvasónk egyfelől újból átismételje az őrszolgálat alapszabályait, másfelől pedig feltegye magának a klasszikus, történelmietlen kérdést: én mit tettem volna X vagy Y helyében?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kőmíves Kelemen sztoriját olvasgatva az ember keblét valami melegség önti el: hát tényleg igaz, hogy volt idő, amikor a román hadseregre mint ellenségre tekintettünk?! Hiszen mennyire igazuk van a pacifistáknak és a megbékélést hirdetőknek: azok a srácok a határ túloldalán pontosan olyanok, mint mi; szeretik a whiskyt és még a katonai büntetőeljárást is megkockáztatják, ha felebaráti segítséget kell nyújtani az arra rászorulónak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Aki próbálta, megerősítheti, hogy a kézigránát-dobás mellett a legdögösebb éleslövészet izgalmai is eltörpülnek. Pistone azok közé tartozik, akik próbálták, és valami azt súgja, hogy (hacsak nem állnak mögötte egy korbáccsal), önszántából nem szívesen ismételné meg a mutatványt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Darahian, aki az eddigi olvasóból a mai aktussal szerzővé lép elő minálunk, az erős kezdések embere: mindjárt nyolc rövid kis történettel szórakoztatja az egybegyűlteket. A főszereplő bizonyos Szatyi honvéd, aki (minden bizonnyal napjainkig) számos hivatásos tiszthelyettes rémálmaiban visszatérő szereplő lehet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonaság szép momentumai közé tartozik a kürtszó, mely – sok más egyéb mellett – fennen hirdeti, hogy a Magyar Honvédség féltő gondoskodással, gyengéd szeretettel őrzi a dicső, nagynevű elődök (kurucok, végvári vitézek, honfoglaló ősök) szívet melengető hagyományait, ahogyan azt Gombob kolléga meg is örökíti a mai posztban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt, hogy a főtisztek sem mentesek az emberi gyarlóságoktól, azt eddig is tudtuk. Azt viszont, hogy egyesek közülük olyan rossz emberismerők lennének, mint ZöPö mai sztorijának főhőse – nos, ez még az oly sokat tapasztalt bloggazdát is megdöbbenéssel töltötte el szerkesztés közben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A szorongás miatti álmatlanság a kopaszok egyik legmeghatározóbb ismérve, csak ezt kevesen merik utólag bevallani. Szerzőnk, Lajos ebből a szempontból (is) karakán gyerek: nem fél beismerni a dolgot, ráadásul extrabátor is, hiszen a poszt utolsó mondatával azt kockáztatja, hogy több, mint százezer magyar munkavállalót (és még legalább ennyi hozzátartozót) haragít magára…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
