Igen, megint eltaláltátok: ha Proletair, akkor ejtőernyős-sztori. És akkor is mulatságos, ha már most borítékolni merem, hogy a kommentek között lesz legalább három, melynek szerzője más főszereplővel, más időponttal és más helyszínnel ismeri a történetet, amiben semmi kivetnivalót nem látok, elvégre miért pont az ernyősöknek ne lenne saját folklórjuk, ha már az idióta lovagokéval tele van a világirodalom?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nolik életkép-sorozata egy 1990-es jugoszláv(iai) laktanyából. Bevallom, a péderbál* kifejezést, illetve ennek jelentését nem ismertem, annak ellenére, hogy most már tudom: jó pár hasonlón vettem én is részt, és hazudik, aki nem ismeri el, hogy bizony van ennek egy hangulata.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP mai sztorija egy egynapos kopasz és egy ÜTI-szerepben fellépő főtörzs egymásra találásának, valamint egy becenév születésének története, ami nem rossz teljesítmény egy – a szerzőtől szokatlanul rövid -, mindössze 450 szavas elbeszéléstől.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Lajos egy eléggé szomorú húrt pendít meg mai posztjában; civileknek talán furcsa és kicsit érthetetlen lesz a katona elérzékenyülése, de ez talán meggyőzi az eddigi kételkedőket, hogy lám, az egyenruhás is emberből van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ZöPö mai posztja csak úgy csicseg a hormonoktól és gonoszsággal fejeződik be. Mindkettő természetesen a katonákban dúlt annó, amikor még a nyár nyár volt, a Terike Terike, a krumplileves meg krumplileves.
Hej, fiatalság, bolondság! Hej, sportbeosztás! Hej, amikor még azt sem tudtuk, hogy ki az az urológus és mit csinál…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ZöPö mai posztja csak úgy csicseg a hormonoktól és gonoszsággal fejeződik be. Mindkettő természetesen a katonákban dúlt annó, amikor még a nyár nyár volt, a Terike Terike, a krumplileves meg krumplileves.
Hej, fiatalság, bolondság! Hej, sportbeosztás! Hej, amikor még azt sem tudtuk, hogy ki az az urológus és mit csinál…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP mai posztjának köszönhetően további élethelyzetek villannak fel a nyolcvanas évek Magyar Néphadseregének hétköznapjaiból. Van itt nyárfagyűlölő benzinkutastól kezdve a bútorszállításon át a sósav alkotó módon történő felhasználásáig minden, mi szem-szájnak, továbbá nyálkahártyának ingere.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Atrox sztoriját olvasva az ember óhatatlanul elgondolkozik azon, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha a hadseregben mindenkit arra köteleznének, hogy – kifejezetten az alegység-ügyeletesek és a továbbszolgáló őrmesterek kedvéért – kizárólag olyan családneveket viseljenek, mint a Nagy, Kiss, Kovács vagy Zmrzlina.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mindenkori katona – és ezzel remélem, senkit nem bántok meg – elég egyszerű létforma: ha van mit ennie, innia és nem fázik, olyan rosszul már nem tudja érezni magát. Proletair mai története (érthetetlen módon) nem ejtőernyős-sztori, viszont rögtön cáfolja is az imént általam felfektetett axiómát; látni fogjuk ugyanis, hogy elképzelhető a mindeddig elképzelhetetlen: a katona nem fázik, mégis szarul van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Olvasóink nagyon jól tudják, hogy a jó katona úgy tartózkodik a felesleges kérdések feltevésétől, mint profi jógi a nemi élettől. Különösen igaz ez abban az esetben, ha elöljárónk alkoholos befolyásoltsági állapotban ad ki egy homályos parancsot, miként az Devo törzsőrmesterével is megtörtént.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nolik kolléga mai posztjában bevallottan laboratóriumi közegként szeretné felhasználni blogunk felületét, továbbá kísérleti (fehér)egérként foglalkoztatni a tisztelt olvasókat.
Senkit nem akarok befolyásolni, de ami engem illet: örömmel adok helyt mai írásának is, arra biztatva benneteket, hogy reagáljatok írásban a kommentek között a poszt végén található felvetésre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Lajos kolléga mai története rávilágít arra, hogy a katonaságnál egy ártatlan számjegynek, illetve telefonos mellék számozásának is komoly következményei lehetnek egy kopasz honvéd és egy humorérzék nélküli őrnagy még csak bimbózó kapcsolatára.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP legújabb történetében a már jól ismert Nyerges őrmester új oldaláról mutatkozik be. Ha hátradőlünk egy félhomályos szobában, felveszünk egy nagyon sötét napszemüveget és hunyorítunk egy kicsit, mintha a vörös diktatúra egyik árokásóját látnánk benne, amint szántszándékkal szabotálja a Néphadseregben kötelező ideológiai továbbképzések menetét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stancili1 most következő két története közül az első végre talán megoldást ad az emberiséget régóta marcangoló Bermuda-rejtélyre (ezek szerint csak egy presszót kell keresni a karibi térségben is), a második pedig a virtuális légitámadások klasszikusává nemesedhet, ha ti is úgy akarjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nolik nickű olvasónk (akinek hőseiről szemfüles olvasóink rögtön látni fogják, hogy egy szomszédos, ámde régi formájában azóta megszűnt állam hajdani hadseregében szolgáltak) az emberiség örök kérdéseinek egyikét járja körül, igényes, mondhatni irodalmi stílusban. Mivel (talán tévesen) feltételezzük, hogy katonasztorikat kiskorúak nem olvasnak, a 18-as karika kihelyezésének gondolatát (rövid hezitálás után) elvetettük.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves kis életképek következnek a nyolcvanas évek Néphadseregének zalaegerszegi hétköznapjaiból, Dezsőnek köszönhetően. A történetekben van élő egér, tévétorna, nők utáni vágyakozás, valamint testépítő, ahogy illik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Lajos kolléga rövid, de tanulságos története ismét csak bebizonyítja, hogy a lélekjelenlét, a kreativitás és az egyszerű megoldások a katona legfontosabb fegyverei; nemcsak egy ÜTI-t képesek zavarba hozni, de még az időt is ki tudják zökkenteni hagyományos sodrából.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Háziszerzőnk első történetfolyamának utolsó állomásához érkeztünk (a közvetlen összegyűjtött előzmények, vagyis JoeP nálunk megjelent katonai életműve ide kattintva olvasható), de a rajongókat szeretném megnyugtatni, hogy tarsolyunkban még lapul ám egy-két hamisítatlan JoeP-féle sztori.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ismét egy olyan történet kerül terítékre, amelyből kicsit elkésve bár, de megtudjuk, hogyan is lehetett (volna) megúszni a katonaságot egy enyhe beszédhibával. A sztori (egyáltalán nem) szenvedő alanya Tschöppy volt, akinek ilyetén történő távolmaradásával nemcsak a Honvédség, de az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete is szegényebb lett – blogunk olvasóiról nem is beszélve.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mihály barátunk rövid, de annál hangosabb történettel írja fel magát a sztoribeküldők listájára. Túl azon, hogy megtudjuk, hogyan vesztette el dobhártyája érintetlenségét, a történetet (főleg annak legvégét) elolvasva az embernek óhatatlanul eszébe jut az egykori Néphadsereg illetékeseinek édes jó anyukája.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
