Úgy tűnik, JoeP-nek tökéletesen igaza van abban (is), hogy az antikatonák körül a tér és az idő görbületei valóban a legviccesebb helyzeteket képesek előidézni. Mai adagunkban jelentős szerepet kap egy faág, a robbanó gyújtózsinór, valamint a háttérből diszkréten felbukkanni látszanak a szovjet szövetségesek is, elvégre a dicsőséges nyolcvanas években vagyunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Proletair ma egy ejtőernyős mondás explicit magyarázatával szolgál, valamint rávilágít arra, hogy (az elsődleges nyelvérzék által sugalltak ellenére) az "ugratóparancsnok" beosztás nem az április elsejei tréfák és átverések koordinálóját jelenti. Legalábbis nem az ejtőernyősök között.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A nyitóposztot visszaolvasva látható, hogy a katonatörténetek kifejezést meglehetősen széleskörűen értelmezzük, hiszen kifejtettük, hogy más egyenruhások (vámosok, bévések vagy akár polgári védelmisek) sztorijait is várjuk.
Ez itt egy rendőrtörténet, amit ExSün küldött (én csak megszerkesztettem egy kicsit, a szerző áldásával), csak hogy egy kis kéket is keverjünk az eddig domináns zöldbe. A színdinamikások meg ne szóljanak semmit! Amúgy meg örömmel látjuk, hogy logikából és problémamegoldásból a rendőri vezetés ugyanott szigorlatozott, mint a katonák.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Subotei története arról győzi meg az olvasót, hogy a kreativitás és a játékosság néha az első látásra lehetetlen küldetésnek tűnő problémák megoldásához is hozzásegíti az embereket – miért lenne ez másként a tápos katonáknál?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP önvallomása (hogy ne mondjam: coming outja) folytatódik, az előzményeket itt, itt és itt tudjátok elolvasni. A mai rész egyik-másik megállapításával nem feltétlenül értünk egyet (előre látom például, hogy a szerző által használt „mindent betöltő agresszív debilitás” kifejezés vitára fog ingerelni pár egykori továbbszolgálót), de összességében ismét csak valódi gyöngyszemet görgethetünk a képernyőn.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Che olvasónkat sem lehet kifejezetten egy Rambó pályafutású katonának nevezni, de története neki is van. Nem is akármilyen: a hadsereg emberi arcát véljük felvillanni látni egy futó tizedmásodpercre, ami a Petőfi laktanyában egykoron sürgőforgó, hadkieges hivatásosok esetében felér egy dicshimnusszal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Régi olvasónk, aki a Vérnűsző Barom nickkel nyomul a világhálón, egy kedves, emberi történettel lepett meg bennünket, melynek olvastán mindenki, aki fogadott már női látogatót egy laktanyában, elismerően csak sóhajtani tud.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP katonatörténetének következő állomása – a szerzőtől immáron megszokott stílusban – mélylélektani vetületekkel is rendelkezik. Ugye emlékszünk a már-már lovagregénybe illő találkozásra a főnökével? Ha nem, ide kattintva eleveníthetjük fel az előző részben foglaltakat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katonáéknál – mai szerzőnk, proletair szerint is – a tervezés legalább olyan jelentős szerepet tölt be, mint az ifjú házasok esetében. A különbség csak annyi, hogy egyenruháséknál nem a hüvelyhőmérőzés dívik segédmódszerként.
Vagy legalábbis nagyon-nagyon reméljük.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogy a szólás is mondja: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Ahogyan azt látni fogjuk, a fizika alaptörvényeinek ismerete – valamint az idejétmúlt VIII. (református) parancsolaton történő átlépés – nagymértékben megkönnyítheti egy századnyi katona téli hónapjait.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP barátunk nagy sikerű elbeszélésfolyamának következő felvonását olvashatjátok a lenti “Folytatás” link után; a gyengébb memóriájúak ide kattintva eleveníthetik fel az előző részt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Titus Pullo Urbino mai négy rövid történetével fényesen bebizonyítja, hogy egy katonasztorinak nem kell feltétlenül hosszúnak lennie ahhoz, hogy jó legyen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonák minden problémára megtalálják a megoldást. Ezt az axiómát molnibalage mai története is alátámasztja (noha axiómaként – ugye? – erre nem is lenne szükség).
Az itt rögzített technikát NE próbáld ki otthon! Vagy ha mégis ezt teszed, készíts fotókat és dobj nekünk egy képes posztot róla!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Örömmel jelentem, hogy JoeP olvasónkból sikerült további sztorikat kipiszkálnunk. A mai eresztés egy kis fizikai munka felidézésével kezdődik, hogy utána az intellektuális és művészeti kihívásoknak történő katonás megfelelésről essék pár szó. Talán nem lövöm le a poént, ha spoilerezek egyet és elárulom, hogy a szerző mindkét területen fényeset alakított.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Molnibalage törzsolvasónk egy NATO-szövetséges hadsereg őrkatonájának esetét meséli el, aki egészen biztosan nem fog feltűnni a Bíbor Szív kitüntetés viselőinek névsorában, s arra is mérget vehetünk, hogy a Balkán-félsziget IQ-bajnokságán sem fog elérni pontot érő helyezést, ugyanakkor ismételten bebizonyosodik a mindenkori fegyveres erők egyik alaptézise, mely szerint nincs veszélyesebb az unatkozó katonánál.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Proletair kolléga története aprócska foltot ejt az ejtőernyősök közmondásszerű összetartásáról kialakult makulátlan képen. Alulírott látott már hordágyon elvitt ernyőst, akinek (állítólag) nyílt lábtörése volt (nekünk nem mutatták meg, a kérdéses testrészt egy mérsékelt tisztaságú lópokróccal takarta be az enyhén részeg szanitéc), úgyhogy az éjszakai ugrás miatt szorongó egykori mélységi felderítő történetét teljes átérzéssel tárom elétek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csavarhúzós kolléga történetét olvasva csak arra tudok gondolni, hogy ennyi év elteltével akárki akármit is mond, a jó szakembereket előbb-utóbb még a Varsói Szerződés hadseregeiben is utolérte az elöljárók megbecsülése.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amint azt látni fogjuk, AZP olvasónktól nem idegen a filozófia. Mai posztunk egy kicsit túllép a nevetős-térdcsapkodós történetek felszínén és arra készteti az olvasót, hogy egy pillanatra tényleg elmerengjen a múlton, de leginkább a jövő generációin.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Itt van JoeP második története is, amelyből kiderül, hogy szerzőnkben a mélyenszántó elmélkedésre és a frappáns megfogalmazásokra való hajlam igen mélyen gyökerezik, hiszen – nagyon bölcsen – azt írja: „a seregben az embert vagy szopatták vagy szopatott”.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
AZP-23 kolléga egészen biztosan valami nagyon távoli országban, és annak is egy még távolibb helyőrségében szolgálhatott, hiszen az a történet, amit a kolbászról és a hadtápfőnökről ír, egyszerűen nem eshetett meg sem a Magyar Néphadseregben, de a Magyar Honvédség egyetlen alakulatánál sem.
(OFF: külön büszke vagyok erre a nyitóképre, amit egy régi francia kolbászreklám plakátjáról nyúltam – durva, ugye?)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
