081. – A térképész

Az igazi férfiak (és persze a katonák) egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy úgy tájékozódnak, mint Winnettou a prérin és úgy használják a térképeket, mint maga Radó Sándor. Ugye egyikőtök sem szeret útbaigazítást kérni, inkább hatodszor is megkerüli a háztömböt, amíg új erőt gyűjt, miközben párotok ott sopánkodik az anyósülésen..?!

Gombob a tájékozódásról, a térképhasználatról és egy – majdnem lincseléssel végződött – természetjárásról mesél ma nekünk. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

080. – A brutális zsaru

Van az úgy (és ezt mindannyian tapasztalhattuk már), hogy a véletlenek tragikus összejátszása olyan képet közvetít a külvilág felé, amely nem felel meg a valóságnak. Pistone rendőrtörténetét elolvasva óhatatlanul az ősi bölcsesség ugrik be, mely szerint ne higgy a látszatnak, mert pofára fogsz esni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

079. – Csapatszellem

Sorhajóhadnagy – szinte már pedagógusi vénáról adva bizonyosságot – egy posztba sűríti a hazafias nevelés, a kultúrszomj, a puha diktatúra és a fegyvernemi vetélkedés tanulságait. Valami miatt biztos vagyok abban, hogy miután elolvastátok, számos hasonló történet emlékei fognak úgy feltolulni bennetek, mint italozás után a gyomorsav. Ne habozzatok: osszátok meg velünk ezeket!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

073. – Iván, a létszámfeletti


 Azt, hogy az ember a szovjet rendszerben (és főleg a szovjet hadseregben) fogyóeszköznek számított, már számtalanszor hallottuk, de békeidőben valahogy olyan költői túlzásnak tudtuk be az ilyen beköpéseket. Lajos mai rövid, de annál elgondolkoztatóbb sztorija arra hívja fel a figyelmet, hogy az a Kafka nevű prágai csávó tényleg tudott valamit…

Persze mindez még jóval a haderőreform előtt történt…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

072. – Czipó főtörzs reloaded


L.N. Peters
kolléga visszatérő főszereplője Czipó főtörzs, akinek alakján (mint a Magyar Néphadsereg állatorvosi lován) keresztül azok is megismerkedhetnek a letűnt korok hangulatával, akik elkövették azt a hibát, hogy 1985 után születtek és elkerülték a kötelező sorkatonai szolgálatot..
 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

071. – A Gyűrű Szövetsége


Vászka
barátunk erkölcsi színezetű katonai sztorit kapott elő a ládafiából, közvetlenül egy – kicsit megzöldült – jegygyűrű mellől. A tanulságot úgyis mindenki levonja magának, részemről csak annyit bocsátok előre, hogy meglepően olcsó ékszerekre tömegek vevők a mai napig; aztán másnap ugyanők állnak sorba a kapitányságon feljelentést tenni. De ez egy másik történet…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

070. – Mezei honvéd

Biztosan sokan közületek használták már azt a kifejezést, hogy "Szarok rá!". A huszadik-huszonegyedik századi higiénés viszonyok közepette mára ez a mondás megmaradt egy sima, minden tárgyi alapot nélkülöző fordulatnak, aminek ugye az a jelentése, hogy "Nem érdekel!".

Dezső barátunk egykori harcostársáról sok minden elmondható, de az nem, hogy ne szerette volna a géppisztolyát. És mégis… de ne vágjunk a történet elé…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

069. – Az vérnek nyomásárul

Hogy ne érje szó a ház elejét, most ismét egy saját katonaemléket osztok meg veletek. A színhely továbbra is egy szomszédos állam egykori hadserege (nem lesz olyan nehéz kitalálni, de gyengébbeknek az illusztrációk is segíteni fognak), az időpont pedig – amit joggal reklamáltak olvasóink, úgyhogy innen is kérem a posztszerzőket, kezdjék az évvel a történeteket – szóval az időpont az Úr 1983. évének tavasza, a helyszín pedig Caracal városa, s az abban található 56. Ejtőernyős Ezred (levelezési címén az UM 01841). Ja, még valami: a fotók láttán azok sem röhöghetnek, akik ismernek!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

068. – A kiképző, mint ember

A katonasztorik jelentős részét a sorállomány szemszögéből van alkalmunk megcsócsálni. Ezekben a történetekben a kiképzők általában a vérmedve, Drakula gróf és egy különösen rosszindulatú zombi legfontosabb jellemvonásait olvasztják magukba.

Proletair most bebizonyítja, hogy a kiképzők (na jó: egyes kiképzők) is emberből vannak, és – ahogy mondani szokás – a kérges, szőrös külső olykor érző lelket takar. Alaposan.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

067. – A virtuális PSZH


A magyar nyelv és népi kultúránk számtalan, roppant találó közmondással bizonyítja, hogy őseink megfigyelőképessége semmivel sem maradt le az erős nemzetközi versenyben. Ezek jó része nem csak a civil életben, hanem a hadsereg mindennapjaiban is megállja a helyét. Sorhajóhadnagy kolléga ma a „szegény ember vízzel főz” igazságtartalmát tárja elénk, ráadásul a sztori végére is tartogat meglepetést.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

066. – Czipó főtörzs 1.0


Nem tévedhetek túl nagyot, ha azt mondom: mindannyiunk kedvenc irodalmi hőse Piszkos Fred, a kapitány, [helyesbítés: illetve a Török Szultán. tiboru], aki (többek között) sajátos helyesírásával lopta be magát valamennyiünk szívébe. L. N. Peters mai tanmeséje rádöbbent bennünket arra, hogy az ortográfia szabályainak egyéni értelmezése nem csak tengerészkapitányok törökszultánok, hanem szárazföldi főtörzsőrmesterek jellemzője is lehet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

065. – Gyula és a barnamedve

Vajon mi az a harmadik nagy téma, amely – a női nemi szerv és az alkohol mellett – békeidőben összekovácsolja a fegyveresek nagy családját és megteremti a Lappföldtől Patagóniáig elszóródva húzódó laktanyák hangulatának oly sajátos, semmi mással össze nem téveszthető bukéját?

Nem, nem az emberi lét értelméről, és nem is a bennünket körülölelő világ megismerhetőségéről folytatott végtelen, filozofikus viták. Nem bizony, kedves barátaim: Dezső mai sztorija az anyagcseréről szól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

064. – Ereszd el a szakállamat!

Chevyfan történetében egy olyan területet érint, amelyre minden férfiember – így vagy úgy – roppant érzékeny bír lenni. A sorkatonai hajviselet és arcszőrzet problematikájának komplexitásához kevés dolog fogható, hiszen a függetlenség, a szabadság, a civil életérzés és a meg nem alkuvás hangsúlyos szimbólumai; tessék csak ismét megnézni a Hairt!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

063. – Ismét őr, ismét hó

Már majdnem megfeledkeztünk JoeP háziszerzőnkről, aki múlhatatlan érdemként az első posztot jegyezte itt, a milstoryn. Egyszer csak ismét előbukkan, s folytatja a tőle megszokott színvonalú, kicsit filozofáló, kicsit ironikus és nagyon is életszagú történetsorozatát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

062. – Mimikri

A sorkatonák jelentős részét (főleg a táposokat) egyetlen cél foglalkoztatta a tömeghadsereg időszakában: minél kevésbé feltűnően túlélni az egészet. Ha az ember alkalmazkodóan belesimul a környezetébe, erre jelentősen megnőnek az esélyei.

Amint azt látni fogjuk, ZöPö kollégának ezt a célkitűzést nem sikerült maradéktalanul megvalósítania.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….