Az igazi férfiak (és persze a katonák) egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy úgy tájékozódnak, mint Winnettou a prérin és úgy használják a térképeket, mint maga Radó Sándor. Ugye egyikőtök sem szeret útbaigazítást kérni, inkább hatodszor is megkerüli a háztömböt, amíg új erőt gyűjt, miközben párotok ott sopánkodik az anyósülésen..?!
Gombob a tájékozódásról, a térképhasználatról és egy – majdnem lincseléssel végződött – természetjárásról mesél ma nekünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….




Sorhajóhadnagy – szinte már pedagógusi vénáról adva bizonyosságot – egy posztba sűríti a hazafias nevelés, a kultúrszomj, a puha diktatúra és a fegyvernemi vetélkedés tanulságait. Valami miatt biztos vagyok abban, hogy miután elolvastátok, számos hasonló történet emlékei fognak úgy feltolulni bennetek, mint italozás után a gyomorsav. Ne habozzatok: osszátok meg velünk ezeket!
Két történet következik a szentesi Műszaki Dandár hét évvel ezelőtti hétköznapjaiból, Darahian kolléga szakavatott tolmácsolásában. Szerepel itt dandártábornok, törzsőrmester, no és mindkét mai sztoriban felbukkan a mindenkori hadseregek és katonák egyik mumusa, a jogi osztály. 






Biztosan sokan közületek használták már azt a kifejezést, hogy "Szarok rá!". A huszadik-huszonegyedik századi higiénés viszonyok közepette mára ez a mondás megmaradt egy sima, minden tárgyi alapot nélkülöző fordulatnak, aminek ugye az a jelentése, hogy "Nem érdekel!".
Hogy ne érje szó a ház elejét, most ismét egy saját katonaemléket osztok meg veletek. A színhely továbbra is egy szomszédos állam egykori hadserege (nem lesz olyan nehéz kitalálni, de gyengébbeknek az illusztrációk is segíteni fognak), az időpont pedig – amit joggal reklamáltak olvasóink, úgyhogy innen is kérem a posztszerzőket, kezdjék az évvel a történeteket – szóval az időpont az Úr 1983. évének tavasza, a helyszín pedig Caracal városa, s az abban található 56. Ejtőernyős Ezred (levelezési címén az UM 01841). Ja, még valami: a fotók láttán azok sem röhöghetnek, akik ismernek!
A katonasztorik jelentős részét a sorállomány szemszögéből van alkalmunk megcsócsálni. Ezekben a történetekben a kiképzők általában a vérmedve, 

Vajon mi az a harmadik nagy téma, amely – a női nemi szerv és az alkohol mellett – békeidőben összekovácsolja a fegyveresek nagy családját és megteremti a Lappföldtől Patagóniáig elszóródva húzódó laktanyák hangulatának oly sajátos, semmi mással össze nem téveszthető bukéját?

A sorkatonák jelentős részét (főleg a táposokat) egyetlen cél foglalkoztatta 