Stüszi Vadász kolléga tényleg csak beleszimatolt a Néphadsereg illatába, de ehhez képest nyitott szemmel és fülekkel vészelte át Pécsett azt a harminc napot. Ébersége gyümölcse több apró történet, amelyek első kötegét ma nyújtjuk át nektek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mivel nagyvonalúságomnál már csak a jóságom közismertebb, ma két történetet is olvashattok Art tollából. Mindkettő főszereplője Géza honvéd, aki katonának ugyan tökéletesen alkalmatlan volt, de legalább lehet róla ilyen sztorikat mesélni. És gondolom, mindenki egyetért velem abban, hogy Gézákra minden hadseregnek szüksége van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy jó kis katonazenénél kevés dolog tudja jobban feldobni a hadgyakorlatban megfáradt, magasrangú egyenruhásokat (már ha az alkohol és a magas zsírtartalmú ételek mértéktelen fogyasztásától nagyvonalúan eltekintünk). De a katonazenész is katona – ergo akkor és ott bújik ki a meló alól, amikor és ahol csak lehet. Vászka el is meséli nekünk, milyen következményekkel.
És persze senki ne csodálkozzon, hogy megint a (kelet)németek mentették meg a katonai becsületet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt ugye mindenki tudja, hogy a konzerv egy olyan, ónozott fémlemezből készült tárolóedény, amelyben általában élelmiszer található, s amelyet megtöltése után hermetikusan lezárnak, a tartalom megromlását megelőzendő. Katonáéknál igen elterjedt.
Sorhajóhadnagy kolléga a konzerv sokoldalú felhasználását mutatja be. A történetet nem csak katonáknak, hanem kirándulóknak és mókakedvelő tábortűz-megszállottaknak is a figyelmébe ajánljuk; kertben, terasz mellett, tömegben garantált a siker.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Úgy látszik, szerzőink nem fogynak ki az őrszolgálatos sztorikból. Mityu története ismételten bebizonyítja, hogy békeidőben talán ez a beosztás volt az egyetlen, amit érdemes volt komolyan venni – na nem másért, de ha egy elég hülye tisztet sodort töltött fegyverünk elé a sors, még egy jutalomszabi is leeshetett.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az igazi férfiak (és persze a katonák) egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy úgy tájékozódnak, mint Winnettou a prérin és úgy használják a térképeket, mint maga Radó Sándor. Ugye egyikőtök sem szeret útbaigazítást kérni, inkább hatodszor is megkerüli a háztömböt, amíg új erőt gyűjt, miközben párotok ott sopánkodik az anyósülésen..?!
Gombob a tájékozódásról, a térképhasználatról és egy – majdnem lincseléssel végződött – természetjárásról mesél ma nekünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Van az úgy (és ezt mindannyian tapasztalhattuk már), hogy a véletlenek tragikus összejátszása olyan képet közvetít a külvilág felé, amely nem felel meg a valóságnak. Pistone rendőrtörténetét elolvasva óhatatlanul az ősi bölcsesség ugrik be, mely szerint ne higgy a látszatnak, mert pofára fogsz esni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sorhajóhadnagy – szinte már pedagógusi vénáról adva bizonyosságot – egy posztba sűríti a hazafias nevelés, a kultúrszomj, a puha diktatúra és a fegyvernemi vetélkedés tanulságait. Valami miatt biztos vagyok abban, hogy miután elolvastátok, számos hasonló történet emlékei fognak úgy feltolulni bennetek, mint italozás után a gyomorsav. Ne habozzatok: osszátok meg velünk ezeket!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Két történet következik a szentesi Műszaki Dandár hét évvel ezelőtti hétköznapjaiból, Darahian kolléga szakavatott tolmácsolásában. Szerepel itt dandártábornok, törzsőrmester, no és mindkét mai sztoriban felbukkan a mindenkori hadseregek és katonák egyik mumusa, a jogi osztály.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Wastelander mai posztja a külföldi (jelen esetben a jugoszláv) katonatörténetek sorát gazdagítja. Az utolsó jugó szilveszter egy pozsareváci laktanyában – hát nem Kusturicáért kiált a téma?!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tréfálkozás a katonaélet velejárója, de kevés annál szarabb érzés van, mint amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy ült-e a poén vagy sem… Mityu annak idején hasonló helyzetben találta magát, pedig nem is volt rossz a beszólása.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sorhajóhadnagy rövid, ámde roppant tanulságos története elé mit is írhatnánk felvezetőül, mint azt, hogy a szabályzat ismerete majdnem olyan erős érv egy szakmai vitában, mint a megfelelő beosztású hozzátartozó.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A halál, illetve az ezzel – általában – együtt járó temetés a főtiszteket sem kerüli el. Prenix úgy 13 évvel ezelőtt volt egy kegyeleti díszelgő alakulat tagja, de úgy tűnik, az élmény olyan intenzitású volt, hogy a mai napig várt arra, hogy kibeszélhesse magából.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt, hogy az ember a szovjet rendszerben (és főleg a szovjet hadseregben) fogyóeszköznek számított, már számtalanszor hallottuk, de békeidőben valahogy olyan költői túlzásnak tudtuk be az ilyen beköpéseket. Lajos mai rövid, de annál elgondolkoztatóbb sztorija arra hívja fel a figyelmet, hogy az a Kafka nevű prágai csávó tényleg tudott valamit…
Persze mindez még jóval a haderőreform előtt történt…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
L.N. Peters kolléga visszatérő főszereplője Czipó főtörzs, akinek alakján (mint a Magyar Néphadsereg állatorvosi lován) keresztül azok is megismerkedhetnek a letűnt korok hangulatával, akik elkövették azt a hibát, hogy 1985 után születtek és elkerülték a kötelező sorkatonai szolgálatot..
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vászka barátunk erkölcsi színezetű katonai sztorit kapott elő a ládafiából, közvetlenül egy – kicsit megzöldült – jegygyűrű mellől. A tanulságot úgyis mindenki levonja magának, részemről csak annyit bocsátok előre, hogy meglepően olcsó ékszerekre tömegek vevők a mai napig; aztán másnap ugyanők állnak sorba a kapitányságon feljelentést tenni. De ez egy másik történet…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosan sokan közületek használták már azt a kifejezést, hogy "Szarok rá!". A huszadik-huszonegyedik századi higiénés viszonyok közepette mára ez a mondás megmaradt egy sima, minden tárgyi alapot nélkülöző fordulatnak, aminek ugye az a jelentése, hogy "Nem érdekel!".
Dezső barátunk egykori harcostársáról sok minden elmondható, de az nem, hogy ne szerette volna a géppisztolyát. És mégis… de ne vágjunk a történet elé…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hogy ne érje szó a ház elejét, most ismét egy saját katonaemléket osztok meg veletek. A színhely továbbra is egy szomszédos állam egykori hadserege (nem lesz olyan nehéz kitalálni, de gyengébbeknek az illusztrációk is segíteni fognak), az időpont pedig – amit joggal reklamáltak olvasóink, úgyhogy innen is kérem a posztszerzőket, kezdjék az évvel a történeteket – szóval az időpont az Úr 1983. évének tavasza, a helyszín pedig Caracal városa, s az abban található 56. Ejtőernyős Ezred (levelezési címén az UM 01841). Ja, még valami: a fotók láttán azok sem röhöghetnek, akik ismernek!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonasztorik jelentős részét a sorállomány szemszögéből van alkalmunk megcsócsálni. Ezekben a történetekben a kiképzők általában a vérmedve, Drakula gróf és egy különösen rosszindulatú zombi legfontosabb jellemvonásait olvasztják magukba.
Proletair most bebizonyítja, hogy a kiképzők (na jó: egyes kiképzők) is emberből vannak, és – ahogy mondani szokás – a kérges, szőrös külső olykor érző lelket takar. Alaposan.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A magyar nyelv és népi kultúránk számtalan, roppant találó közmondással bizonyítja, hogy őseink megfigyelőképessége semmivel sem maradt le az erős nemzetközi versenyben. Ezek jó része nem csak a civil életben, hanem a hadsereg mindennapjaiban is megállja a helyét. Sorhajóhadnagy kolléga ma a „szegény ember vízzel főz” igazságtartalmát tárja elénk, ráadásul a sztori végére is tartogat meglepetést.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
