022. – A gázkamra 2.0

Csütörtökön, vagyis alig 24 órával ezelőtt ott hagytuk abba, hogy Méreg főtörzs döbbenten szembesül azzal a (számára legalábbis) sajnálatos ténnyel, mely szerint hősünk (Droidfigyelő kolléga, aka K’vááááááács honvéd) orvosi felmentéssel rendelkezik a gázálarc vonatkozásában.

Bevallom, eredetileg hétfőre akartam időzíteni a második részt, de a merészségnek és a férfias helytállásnak is van határa: nem mertem bevállalni, mert megszimatoltam a levegőben a lincselés finom illatát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

021. – A gázkamra 1.0

A többrészes posztok szerelmesei (tudom, hogy sokan vagytok!) ismét dörzsölhetik a markukat, mert Droidfigyelő kartács egy háromezer szavas (21 ezer karakteres) írással lepett meg bennünket, amelyet kénytelen vagyok két részletben elétek tárni.

A sztorit olvasgatva-ízlelgetve azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a reménnyel, hogy a jövőben mai szerzőnk további katonaélményeit is módunkban áll majd megismerni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

019. – Az önvédelmi bociszem

JoeP önvallomása (hogy ne mondjam: coming outja) folytatódik, az előzményeket itt, itt és itt tudjátok elolvasni. A mai rész egyik-másik megállapításával nem feltétlenül értünk egyet (előre látom például, hogy a szerző által használt „mindent betöltő agresszív debilitás” kifejezés vitára fog ingerelni pár egykori továbbszolgálót), de összességében ismét csak valódi gyöngyszemet görgethetünk a képernyőn.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

018. – A 30 perces katona


Che
olvasónkat sem lehet kifejezetten egy Rambó pályafutású katonának nevezni, de története neki is van. Nem is akármilyen: a hadsereg emberi arcát véljük felvillanni látni egy futó tizedmásodpercre, ami a Petőfi laktanyában egykoron sürgőforgó, hadkieges hivatásosok esetében felér egy dicshimnusszal.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

014. – Duguláselhárítás 2.0

Ahogy a szólás is mondja: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Ahogyan azt látni fogjuk, a fizika alaptörvényeinek ismerete – valamint az idejétmúlt VIII. (református) parancsolaton történő átlépés – nagymértékben megkönnyítheti egy századnyi katona téli hónapjait.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

012. – A kettétört repülő

Molnibalage-tól nem meglepő, hogy repülős sztorival jelentkezik, ráadásul (mint precíz reálértelmiségi) még a forrást is megadja, pedig ez itt igazán nem elvárás.

A történethez magához meg csak annyit, hogy a részegeken és a gyanús nőkkel óvszer nélkül szeretkezőkön kívül minden bizonnyal a lógós katonáknak is külön védőszentjük van ott fent, akinek innen is mindent köszönünk!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

010. – Duguláselhárítás 1.0


A katonák minden problémára megtalálják a megoldást. Ezt az axiómát molnibalage mai története is alátámasztja (noha axiómaként – ugye? – erre nem is lenne szükség).

Az itt rögzített technikát NE próbáld ki otthon! Vagy ha mégis ezt teszed, készíts fotókat és dobj nekünk egy képes posztot róla!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

009. – Gyalásó és Ki Mit Tud?

Örömmel jelentem, hogy JoeP olvasónkból sikerült további sztorikat kipiszkálnunk. A mai eresztés egy kis fizikai munka felidézésével kezdődik, hogy utána az intellektuális és művészeti kihívásoknak történő katonás megfelelésről essék pár szó. Talán nem lövöm le a poént, ha spoilerezek egyet és elárulom, hogy a szerző mindkét területen fényeset alakított.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

008. – A görög testépítő

Molnibalage törzsolvasónk egy NATO-szövetséges hadsereg őrkatonájának esetét meséli el, aki egészen biztosan nem fog feltűnni a Bíbor Szív kitüntetés viselőinek névsorában, s arra is mérget vehetünk, hogy a Balkán-félsziget IQ-bajnokságán sem fog elérni pontot érő helyezést, ugyanakkor ismételten bebizonyosodik a mindenkori fegyveres erők egyik alaptézise, mely szerint nincs veszélyesebb az unatkozó katonánál.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

007. – Éjszakai ugrás

Proletair kolléga története aprócska foltot ejt az ejtőernyősök közmondásszerű összetartásáról kialakult makulátlan képen. Alulírott látott már hordágyon elvitt ernyőst, akinek (állítólag) nyílt lábtörése volt (nekünk nem mutatták meg, a kérdéses testrészt egy mérsékelt tisztaságú lópokróccal takarta be az enyhén részeg szanitéc), úgyhogy az éjszakai ugrás miatt szorongó egykori mélységi felderítő történetét teljes átérzéssel tárom elétek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

003. – Kolbász és kantin


AZP-23
kolléga egészen biztosan valami nagyon távoli országban, és annak is egy még távolibb helyőrségében szolgálhatott, hiszen az a történet, amit a kolbászról és a hadtápfőnökről ír, egyszerűen nem eshetett meg sem a Magyar Néphadseregben, de a Magyar Honvédség egyetlen alakulatánál sem.

(OFF: külön büszke vagyok erre a nyitóképre, amit egy régi francia kolbászreklám plakátjáról nyúltam – durva, ugye?)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….