Ha nem vagyunk elég körültekintőek (meg akkor is, ha azok vagyunk) bármelyikünkkel előfordulhat, hogy autózás közben finomságot gázolunk: nyulat, őzet, sündisznót… Azt hiszem, jól emlékszem, hogy ilyenkor a vadat elméletileg le kell adni a területileg illetékes vadásztársaságnak, máskülönben lopásnak minősül. Mai posztunkban látni fogjuk, hogy Vérnűsző Barom körültekintőbben vezet, mint akármelyikünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Anus Pannonius ma egy méretes idegen tollal ékeskedik (ő is csak olvasta a történetet), de a sztori olyan jó, hogy ezúttal kivételt teszek, s másodközlés gyanánt betördelem.
Ha az eredeti szerző jelentkezik, természetesen megemlékezünk róla is.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mi, ezen blog szerzői és olvasói, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a kultúra és a hadsereg mindig is kéz-a-kézben járt. Ezen alapigazság egyik tanúja és krónikása Garael, aki az egyenruha és a film- és zeneművészetek találkozásáról írja mai posztunkat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Obsitos kolléga egy kettős időutazásra hív bennünket. Első körben úgy 43 évet repülünk vissza, egy olyan korszakba, amikor (digitális trükkök híján) a magyar filmkultúra még megengedhette magának, hogy a tömegjeleneteknél tényleg tömeget filmezzen. Na és honnan lehetett tömeget szerezni..? És hogy miért kettős időutazás? Majd meglátjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Feák Derenc mai oktatóposztja morálfilozófiai tanulságokat is hordoz, ugyanakkor bármelyik politológia- vagy pszichológia-szak hallgatóinak megvitatandó témát kínál. Ha azt mondom, hogy 1976-ot írunk, és az első szabad, demokratikus választásról olvashattok, amelyre a Magyar Néphadseregben került sor, biztosan felvonjátok a szemöldökötöket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom mai írása a régmúltba repít vissza bennünket, amikor nemcsak az internacionalista érzelmek kötötték össze Közép-Európát (ugyancsak Közép-)Amerikával, hanem a mély konspiráció, továbbá a közös eszmék iránt érzett szüntelen aggódás is. A sorsjegyekről nem is beszélve.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy jó mélységi felderítő nem jön zavarba, ha földön vagy levegőben kell helytállását bizonyítania. Proletair most bebizonyítja, hogy a harmadik elem sem áll távol egy felkészült bercsényistől, főleg, ha a sors (vagy egy ragyogó taktikai kombináció) egy női pólóedzést is a medencébe szervez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vajmaci újra lecsap. Mai két története egy tényleg korrekt parancsnokról szól, aki a kormányőrök (aktuálisan: köztársasági őrezredesek) nem túl változatos napi teendői közepette is emberként tudott viselkedni. Biztosak vagyunk abban, hogy odaát is ő szervezi a szolgálatot, és szabadidejében jókat sakkozik a kollégákkal. Nyugodjék békében!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Új szerző kopogtat, a szépnevű Anus Pannonius személyében. Első posztjából máris megtudjuk, hogy egyes elöljárók a Flottillánál sem örvendtek túl nagy népszerűségnek, valamint egy újabb verzióban visszaköszön a vv-cuccos katona esete az anyagcserével.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye mindenki álmodozott már arról, hogy – sorállományúként – olyan igazán elegánsan megszívasson egy hepciáskodó tisztest, de lehetőleg úgy, hogy ne pattintgassák feje fölött a függelemsértés vagy neadjisten a katonai bűncselekmény virtuális korbácsát?
Frogeye kollégának ez 1986 tavaszán maradéktalanul sikerült. Nem is csodálkozunk, hogy az élmény 24 év elteltével is friss maradt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom posztját olvasgatva (meg újraolvasgatva) az az érzésem támadt, hogy egy késői Rejtő-kézirat sorait tartom a kezeim között. És még mondja valaki, hogy a Magyar Néphadseregben nem tudtak élni a sorállományúak; ezek után már egészen biztos vagyok abban, hogy a nagy Levin képe ott virított a laktanyakonyhák falán.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem szoktunk versekkel felvezetni egy military-posztot, de itt és most elkerülhetetlennek érezzük:
Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?
William Blake (azaz inkább Szabó Lőrinc) óta tudjuk, hogy a szimmetria nem mindig kóser. ZöPö barátunk soronkövetkező rövid írásában mindjárt mélylélektani kórismét is felvázol a katonákról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nedecz a 16-17 évvel ezelőtti sorállományú határőrök mindennapjait színesebbé tevő eseményekről mesél mai posztjában, amit áthat a nosztalgia és a (majdnem) mindent megszépítő idő hangulata. Kétségtelen: a nyugati határszélen annó izgalmasabb lehetett szolgálni, mint egy közép-magyarországi laktanyában.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katona (na meg olykor a civil is) néha meg van győződve arról, hogy orbitális nagy ötlete támadt, amihez csak az archimédeszi heuréka, esetleg a newtoni gravitációelmélet születése fogható. Aztán persze jön az isteni igazságszolgáltatás (nevezhetjük torkosborz-effektusnak is), ahogyan azt Proletair mai visszaemlékezésében is látni fogjuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Újabb sztori Optikától, amelyből a katonaéletet belülről nem ismerők is megtudják, hogy ez a beöntés csak abban hasonlít ahhoz a másikhoz, hogy mindkettő roppant kellemetlen tud lenni, de ha túl vagyunk rajta, haveri körben mindkettőről nagy röhögések közepette lehet mesélni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Dezső egy emlékezetes dunai átkelés élményeit osztja meg velünk, és egyúttal szóbeli dícséretben is részesítjük, mert az olvasók által kért követelt időpontmegjelölést is mellékeli a megörökített eseményekhez: történik tehát mindez az Úr 1986. évének június havában.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nedecztől már megszoktuk, hogy visszaemlékezéseiből árad az egykori határőrőrsök konyháinak semmi mással össze nem téveszthető illata. Barátunk most sem okoz csalódást: lesz itt állat, szakács és rengeteg vér…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sóbányász szerzőtársunk folytatja az 1982-es szombathelyi tápos történeteit. A mai adagból megtudjuk, hogy miért volt fontos a Néphadseregben a biciklitechnikai jártasság, valamint azt, hogy (a közmondással ellentétben) a bosszú nem mindig édes mellékízzel rendelkezik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hacsak nem katonacsalád sarjáról van szó, az átlagférfiú a sorozás alkalmával találkozik először azzal az eleinte alaktalan, megfoghatatlan és kicsit ijesztő, mindaddig csak hírből ismert masszával, amit hadseregnek hívunk. Lucius Flavius Arrianusnak ez a találkozás nemcsak az első, de az utolsó is volt egyben; erről mesél ma nekünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt már tudjuk, hogy Optika kolléga hogyan élte meg a vonatozás katonai verzióját. Mai történetéből további információk birtokába kerülünk például arról, hogy hogyan is zajlik le egy téli kempingezés a Bakonyban egy konyhai kisegítő számára, ha a szervező maga a Magyar Néphadsereg.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
